Az orosz Távol-Keleten, Szibériában uralkodó roppant barátságtalan körülmények miatt hosszú ideig egyetlen út sem volt a közlekedésre. A szovjet időben láttak neki az M56 Kolima nevű gyorsforgalmi út megépítésének, amit a helyiek egyszerűen csak "Az út" néven emlegetnek, hiszen a kétezer kilométeres Kolima az egyetlen út itt. Másik neve, "A csontok útja" szintén sokatmondó. Sztálin rémuralma alatt a gulágokban raboskodók építették az utat, melynek első szakasza a harmincas években készült el. Az építkezés kegyetlen viszonyok között zajlott, rengetegen haltak meg azért, hogy az út elkészülhessen. Az örökké fagyos földbe sírgördöt ásni képtelenség lett volna, ezért jobb híján a holttesteket az útalapba temették. Az áldozatok pontos száma mindmáig ismeretlen, állítólag több százezer ember örök nyughelye az M56-os.
Az út karbantartása a szibériai viszonyok között szinte lehetetlen feladat, a szállítás jórészt tengeren történik a Távol-Keletre, az utazók pedig inkább a repülőt választják. Néhány kalandvágyó külföldi számára jelent izgalmat még az út bejárása, aminek során érinthetik a föld leghidegebb települését, Ojmjakont, ahol egyszer állítólag -70 fokot is mértek. Az út télen és nyáron más arcát mutatja.
